2015. február 20., péntek

21. századi kompetenciák - a tanárok részéről

A 21. század (sőt, már a múlt évszázad végén is) új kihívások elé állította a pedagógusokat is, elsősorban a modern technika megjelenésével. Ezekkel a módszertan és az eszközök repertoárja is kibővült, a mai oktatásban - mondhatni - elengedhetetlen, hogy egy pedagógus az IKT nyújtotta lehetőségekkel éljen a tanítási folyamat során. Ennek természetesen nem csak a gyerekek, hanem a tanerők részéről is megvan a pozitív hozadéka, mivel a tanulókhoz is közelebb állnak ezek az eszközök, mint a hagyományosak, másrészt pedig a munkát is meg tudják könnyíteni.
Falus Iván 2006-os művében (A tanári tevékenység és a pedagógusképzés új útjai. Gondolat, Budapest.) 8 alapvető kompetenciát fogalmaz meg, amelyek a tanári pályát választóknak birtokolniuk kell ahhoz, hogy taníthassanak. Ezek a következők:

1. A tanuló személyiségfejlesztése
2. Tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
3. Szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása
4. A pedagógiai folyamat tervezése
5. A tanulási folyamat szervezése és irányítása
6. A pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése
7. Szakmai együttműködés és kommunikáció
8. Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.

Ezek közül a leginkább talán a pedagógiai folyamat tervezése hozható legkönnyebben összhangba az ISTE-T (International Society for Technology in Education által a tanárok számára összeállított) sztenderdlistával, aminek a lényege tulajdonképpen a digitális eszközök oktatásban való felhasználása, annak a készségszintű megfogalmazása. Ahogy az a szervezet oldalán közzétett leírásban is jó látszik, a modern eszközök bevétele a tervezési folyamatba a megismerés horizontját hivatott kibővíteni, és olyan módon motiválni a tanulókat a további kutakodásra, hogy az számukra hasznos legyen. Az óraterv készítésétől, az óra megtartásán túl hozzá tartozik a kérdéshez a számonkérés is, ugyanis akár azt is lehet a hagyományostól eltérően, pl. számítógépre tervezni. A tanítás során fontos felhívnunk a gyerekek figyelmét arra, hogy a cyberworld bizony rejt veszélyeket, de mindemellett a barátunk is, ha kellően figyelmesen használjuk. Jó lehetőséget ad a világ megismerésére, a kooperativitás, az együttműködési készség fejlesztésére, de megfelelő módon kell prezentálni a tanulóknak ahhoz, hogy ezt felfogják. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak ennek a dolognak jogi vonatkozásai is, amelyekkel úgyszintén meg kell ismertetni a fiatalokat (gondolok például a szerzői jogokra).

A pedagógiai folyamat megtervezésében a digitális technológia nagyban megkönnyíti a tanárok dolgát. Az óratervet számítógép segítsége nélkül nem érdemes elkezdeni készíteni, mivel anélkül egy nagyszerű segédeszköztől fosztjuk meg magunkat. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy nagyon egyszerűen lehet pl. egy szövegszerkesztő segítségével egy könnyen átlátható óravázlatot/óratervet készíteni, s emellett az órán majdan elhangzó tényanyaghoz is rengeteg hasznos adalékot találhatunk az interneten (amiket persze csak módjával érdemes felhasználni a szűkös időkeret miatt). Ami az óratartást illeti, interaktív tábla szinte minden teremben van, amiken keresztül biztosított az internet-hozzáférés is - gondolom, egyértelmű a kapcsolat az előbb említett érdekességek és eközött. Szemléltetésre is tökéletesen használható ez az eszköz. 

És a fentebb említett dolgok még csak közel sem merítik ki a témát, ez annak csak egy kis szelete. A lehetőségek száma jószerivel végtelen, érdemes élni velük!

                    

21. századi kompetenciák - általában


A 21. századi oktatásban, a digitális technológia fejlődésével újabb horizontok nyíltak meg a kreativitás és az innováció előtt. A kompetenciák, amik az emberi fejlődést segítik, összefonódtak a IKT-val, ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ebben a videóban Dr. Ron Bonnstetter fejti ki megközelítőleg két és fél percben, hogy mik azok a készségek/kompetenciák, amik fejlesztésével érdemes időt tölteni. Azért ezt a videót választottam, mert egy szakértő előadásában hallhatunk egy viszonylag rövid összegzést erről a kérdésről.                      

                        


2015. február 10., kedd

Sziasztok! 

György Ottó Barnabás vagyok, történelem-angol tanári szakos hallgató, az ELTE diákja. A Modern eszközök a pedagógiában c. kurzus egyik követelménye, hogy blogot szerkesszünk, ezzel megteremtve a digitális portfóliónk kereteit. 

Jó ötletnek tartom egy-két szóban elmondani, miért jelentkeztem a tanári képzésre. Ez már egy régi történet, amely a gyerekkoromban gyökeredzik. Mindig is szerettem a történelmet, és az idegen nyelvekhez is volt érzékem. A középiskolában aztán volt két tanárom, akik nagyon nagy hatással voltak rám: a történelemtanáromról és a némettanáromról van szó. Mindketten olyan pedagógusmodellt állítottak elém, amit azóta is követendő példának tartok: erélyesek voltak, de mégis szerették a tanítványaikat, és hatékonyan adták át azt a tudást, amivel rendelkeztek. Emellett emberileg is is kiváló példát szolgáltattak, mindig segítettek a hozzájuk fordulóknak.
A szaktárgyak szeretete a másik nagyon fontos motivációs faktorom volt a tanári pálya választásában. Ahogy említettem, a történelem mindig közel állt a szívemhez, már kisgyerekként is szívesen hallgattam nagyszüleim meséit arról az időszakról, amikor még ők voltak fiatalok (illetve kevésbé fiatalok). Később ezek kiegészültek az iskolában tanultakkal, és a már említett történelemtanárom személyiségével, így tőle egy olyan lökést kaptam, ami a tanári pálya felé orientált. Az angol nyelvet is mindig szerettem, az első angoltanár, akivel a sors összehozott, nagyon motiváló volt, ő segített a kibontakozásban.
A harmadik fontos tényező az, hogy nagyon fontosnak tartom a fiatalok megfelelő oktatását és nevelését. Mindig is szívesen segítettem az osztálytársaimnak a tananyag jobb megértésében, amit esetleg órán nem sikerült megérteniük, azt én utólag magyaráztam el nekik. Emellett ahogy egyre idősebb lettem, és a pályaorientációsok kérdések elkezdtek foglalkoztatni, ráébredtem arra, hogy ennek a hivatásnak nagyon nagy jelentősége van: a felnövő nemzedékeket tanítani és nevelni kell, a szülők mellett az iskolának és a tanároknak is.
Így kerültem hát az ELTÉ-re 2011 őszén, és már a kezdetektől fogva céltudatosan a tanári MA felé igyekeztem. Most, a második félévben már sok hasznos (és kevésbé hasznos) tudnivalóval a tarsolyomban jó úton haladok afelé, hogy megszerezzem a tanári diplomámat. Bár a tanítási gyakorlatok - tehát tulajdonképpen a java - még hátravan a képzésnek, bízom benne, hogy megmarad az a lelkesedés, amivel nekivágtam az egyetemnek.

Blogom valószínűleg nem fog Dancsó Péter (helyesebben CHXYSW2) vlogjának (videoblogjának) magasságaiban szárnyalni (ez már csak azért sem lehetséges, mert nem túl sok mozgóképes anyagot teszek közzé), de azért megpróbálkozom minél szakszerűbben, élvezhetőbben és igényesebben vezetni ezt a digitális munkafelületet.